A minőségi idő
Bevezető gondolatok
Amikor megszületünk, azért
tesszük, mert itt a földön nem csak elakarunk tölteni egy rövid időt, hanem
élni akarunk. Ez azt jelenti, hogy olyan időt szeretnénk eltölteni, ami
hasznos. Hasznos számunkra, hasznos a környezetünk számára. Ennek a kettősségét
egész életünkben érezzük. Számtalanszor teszünk meg olyan dogokat, amelyeket
kevesen, vagy egyáltalán nem értenek meg. És mi mégis mennyire hasznosnak
érezzük. Mennyire el tudunk merülni benne. A másik ilyen feszítő helyzet,
amikor a környezetünkért teszünk olyat, amit mi nem érezünk hasznosnak. Ezeknek
a helyzeteknek a jobb megértését segíti elő az idő. Ahogy bontakozunk ki sok
dolog értelmét megtapasztaljuk, visszacsatolást kapunk róla.
Itt is megjelenik az idő, mint
tényező, de másként. Itt az idő a belátás a bölcsesség szinonimájaként
értelmezhető. De ez sem természetes. Mindenki ismer idősebb embereket, akik nem
bölcsebbek lettek, hanem csak öregebbek. Mindenesetre az idő esélyt ad a
megtapasztalásra. A tapasztalatok megélésére és feldolgozására. Igen a feldolgozásra.
No, persze ehhez is idő kell.
A mai közgondolkodás nem arra
sarkal, hogy a tapasztalásainkat feldolgozzuk, hanem hogy megéljük. Amint
megéltük jöhet a következő. Így feldolgozás hiányából adódó hibákat újra és
újra átéljük. Néha még egyre fokozottabban is. Sokan vannak úgy, hogy ezt is
megúsztam, ezt is túl éltem, így kibírom, sőt még fokozhatom is a
megtapasztalásokat. E gondolta után megszületik a véget nem érő megtapasztalási
kényszer. Ez eljuthat egy függőséghez. A folyamatot az tudja megállítani, ha
időt adunk a feldolgozásra. Kérdések merülnek fel bennünk. Miért is történt ez
velem? Mit tudok ebből tanulni? Mit mutat ez számomra meg.(talán önmagamból).
Tehát az életünk egyik fontos
része a tapasztalatszerzés mellett a tapasztalatok feldolgozása. Ezt
nevezhetjük tanulásnak is. Ezek a gondolatok egészen továbbvisznek a
gondolkodás, érzelmi fejlődés és a célkeresés témaköréhez.
A feldolgozási idő minden
embernél más és más. Így ezekre pontos kereteket nehéz adni. Annyi azonban
biztos, hogy az ember, ha figyeli a belső érzéseit, akkor segítséget kap. A
belső „óránk” pontosan tudja, hogy mennyi időre van szükség. Ha jobban
odafigyelünk, akkor nem csak az időt tudhatjuk meg, hanem a feldolgozás
módszerét. Ezt is felkell tudni fedezni. Ehhez is idő kell. A mai környezet
ebben nem segít. Hány és hány impulzus ér pillanatonként! Mennyi impulzust
kapunk tudatosan és akaratunkon kívül. Ezzel azt is kimondhatjuk, hogy
valamilyen szinten felelősesek vagyunk azért hogy teret és időt adunk a
tapasztalatinknak a feldolgozására. Vagy kihagyjuk ezt a dolgot. Miden
élethelyzet alkalmas arra, hogy levonjunk belőle következtetéseket. Nincs
olyan, hogy ez csak megtörtént velem és nem számít, nem hat rám. Ha ezek a
gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, akkor mi nem adunk teret a feldolgozásra.
Senki más nem vette el tőlünk a lehetőséget! És ha utána ismét megkapjuk,
átéljük azt az élethelyzetet, talán még erősebb formában, akkor jusson ez
eszünkbe. Emlékezzünk. Mindig kapunk esélyt, bár egyre kellemetlenebb, nehezebb
tapasztalatszerzés formájában. Ezt azért fontos tisztázni, mert az idővel
foglalkozunk. Ha mérnökien számoljuk az időt, akkor rá kell jönnünk, hogy ez az
utóbb leírt folyamat egyáltalán nem gazdaságos. Sokkal több időbe kerül, mint
az adott tapasztalatszerzés után a megfelelő mélységű feldolgozás. Így nem éri
meg.
Akkor miért is ezt az utat
válasszuk gyakran? Miért nem hallgatunk a belső ösztöneinkre? Miért érezzük,
hogy eltelt más sok-sok év és még nem is éltünk? Mintha átaludtuk volna az
életünk jelentős részét? Ezekről szólnak ezek az oldalak. Az életünk egyik
legfontosabb ajándékáról a földön eltöltött időről. Melyet, mint ajándék el is
tékozolhatunk, de vele gazdagodhatunk.
Akárhogy is van,
megállapíthatjuk, hogy a földön a legértékesebb dolog az idő! Minden más csak
ezután következik! Ez természetesen az is érvényes, hogy ennek a
felhasználásáért saját magunk vagyunk a felelősek és ez az életkor
előrehaladtával egyre igazabb és egyre valósabb lesz!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése