A minőségi idő

Bevezető gondolatok
Amikor megszületünk, azért tesszük, mert itt a földön nem csak elakarunk tölteni egy rövid időt, hanem élni akarunk. Ez azt jelenti, hogy olyan időt szeretnénk eltölteni, ami hasznos. Hasznos számunkra, hasznos a környezetünk számára. Ennek a kettősségét egész életünkben érezzük. Számtalanszor teszünk meg olyan dogokat, amelyeket kevesen, vagy egyáltalán nem értenek meg. És mi mégis mennyire hasznosnak érezzük. Mennyire el tudunk merülni benne. A másik ilyen feszítő helyzet, amikor a környezetünkért teszünk olyat, amit mi nem érezünk hasznosnak. Ezeknek a helyzeteknek a jobb megértését segíti elő az idő. Ahogy bontakozunk ki sok dolog értelmét megtapasztaljuk, visszacsatolást kapunk róla.
Itt is megjelenik az idő, mint tényező, de másként. Itt az idő a belátás a bölcsesség szinonimájaként értelmezhető. De ez sem természetes. Mindenki ismer idősebb embereket, akik nem bölcsebbek lettek, hanem csak öregebbek. Mindenesetre az idő esélyt ad a megtapasztalásra. A tapasztalatok megélésére és feldolgozására. Igen a feldolgozásra. No, persze ehhez is idő kell.
A mai közgondolkodás nem arra sarkal, hogy a tapasztalásainkat feldolgozzuk, hanem hogy megéljük. Amint megéltük jöhet a következő. Így feldolgozás hiányából adódó hibákat újra és újra átéljük. Néha még egyre fokozottabban is. Sokan vannak úgy, hogy ezt is megúsztam, ezt is túl éltem, így kibírom, sőt még fokozhatom is a megtapasztalásokat. E gondolta után megszületik a véget nem érő megtapasztalási kényszer. Ez eljuthat egy függőséghez. A folyamatot az tudja megállítani, ha időt adunk a feldolgozásra. Kérdések merülnek fel bennünk. Miért is történt ez velem? Mit tudok ebből tanulni? Mit mutat ez számomra meg.(talán önmagamból).
Tehát az életünk egyik fontos része a tapasztalatszerzés mellett a tapasztalatok feldolgozása. Ezt nevezhetjük tanulásnak is. Ezek a gondolatok egészen továbbvisznek a gondolkodás, érzelmi fejlődés és a célkeresés témaköréhez.

A feldolgozási idő minden embernél más és más. Így ezekre pontos kereteket nehéz adni. Annyi azonban biztos, hogy az ember, ha figyeli a belső érzéseit, akkor segítséget kap. A belső „óránk” pontosan tudja, hogy mennyi időre van szükség. Ha jobban odafigyelünk, akkor nem csak az időt tudhatjuk meg, hanem a feldolgozás módszerét. Ezt is felkell tudni fedezni. Ehhez is idő kell. A mai környezet ebben nem segít. Hány és hány impulzus ér pillanatonként! Mennyi impulzust kapunk tudatosan és akaratunkon kívül. Ezzel azt is kimondhatjuk, hogy valamilyen szinten felelősesek vagyunk azért hogy teret és időt adunk a tapasztalatinknak a feldolgozására. Vagy kihagyjuk ezt a dolgot. Miden élethelyzet alkalmas arra, hogy levonjunk belőle következtetéseket. Nincs olyan, hogy ez csak megtörtént velem és nem számít, nem hat rám. Ha ezek a gondolatok fogalmazódnak meg bennünk, akkor mi nem adunk teret a feldolgozásra. Senki más nem vette el tőlünk a lehetőséget! És ha utána ismét megkapjuk, átéljük azt az élethelyzetet, talán még erősebb formában, akkor jusson ez eszünkbe. Emlékezzünk. Mindig kapunk esélyt, bár egyre kellemetlenebb, nehezebb tapasztalatszerzés formájában. Ezt azért fontos tisztázni, mert az idővel foglalkozunk. Ha mérnökien számoljuk az időt, akkor rá kell jönnünk, hogy ez az utóbb leírt folyamat egyáltalán nem gazdaságos. Sokkal több időbe kerül, mint az adott tapasztalatszerzés után a megfelelő mélységű feldolgozás. Így nem éri meg.
Akkor miért is ezt az utat válasszuk gyakran? Miért nem hallgatunk a belső ösztöneinkre? Miért érezzük, hogy eltelt más sok-sok év és még nem is éltünk? Mintha átaludtuk volna az életünk jelentős részét? Ezekről szólnak ezek az oldalak. Az életünk egyik legfontosabb ajándékáról a földön eltöltött időről. Melyet, mint ajándék el is tékozolhatunk, de vele gazdagodhatunk.
Akárhogy is van, megállapíthatjuk, hogy a földön a legértékesebb dolog az idő! Minden más csak ezután következik! Ez természetesen az is érvényes, hogy ennek a felhasználásáért saját magunk vagyunk a felelősek és ez az életkor előrehaladtával egyre igazabb és egyre valósabb lesz!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meddig cipeljük terheinket?

Élethelyzeteink és a minőségi idő kapcsolata