Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2017

Élethelyzeteink és a minőségi idő kapcsolata

Kép
A minőségi idő megéléséhez néhány gondolatot tennék hozzá Kerecsényi Évától: Van, hogy darabjaira hullott, szétesett, működésképtelen élethelyzetek elemeit próbáljuk újra és újra összerakosgatni. Heteket, hónapokat, éveket, értékes perceket, tengernyi időt elvesztegetünk azzal, hogy az egyes részeket felszedjük, elemezgetjük, ide-oda rakosgatjuk, próbáljuk a helyükre visszailleszteni őket, de mindhiába. A kirakós játék legfontosabb, legértékesebb darabjai elvesztek, eltűnt ek. Vagy talán sohasem volt teljes a készlet? Messziről jól mutatott, szemre tetszetős volt, és mi annyira szerettünk volna játszani, hogy sok apró, de igencsak lényeges alkotóelem teljesen elkerülte a figyelmünket? Utólag már felesleges a múlt ejtette sebeket feltépni és nyalogatni, nem kell, hogy árnyékot vessen a mára a tegnap, hisz az élet oly rövid. Játszani pedig kell, addig marad fiatal a lélek, amíg megőrzi játékos kedvét, amíg át tudja élni, s élvezni a játék örömét. Ehhez viszont nem ját

Meddig cipeljük terheinket?

Kép
Popper Péter gondolatát szeretném megosztani Veletek. A keletieknek van egy nem mindennapi legendája. Két szerzetes vándorlás közben egy megáradt patakhoz ér. Magas a víz, irtózatos mennyiségű sarat, törmeléket sodor magával. A patak partján áll egy nagyon szép lány, aki láthatóan azon vacillál, hogyan juthatna át a túlpartra, de nem mer belemenni a vízbe. Az egyik szerzetes szó nélkül a karjába kapja, és átviszi a vízen. Majd a két szerzetes folytatja a vándorútját. Este, mielőtt nyugovóra térnének, a m a másik szerzetes végül is kifakad: Hogyhogy te a karodba vetted, magadhoz ölelted ezt a lányt? Mi szerzetesek nem tehetünk ilyet! A társa azt feleli: Ide figyelj! Én ezt a lányt már órák óta letettem. Te még mindig cipeled? Nagyon pontos történet, mert arra világít rá, hogy egy ember miféle bűntudatokat, sérelmeket, megbántottságokat cipel egy életen keresztül, amelyek már rég elmúltak, nincsenek, és az erejüket kizárólag onnan kapják, hogy az ember újra és újr